2017. január 17., kedd

Honnan ered a nevem? (Khadija jelentése)


>>>> No English in this post. You may use the translator at the side bar or kindly offer you to discover my archieve for more reading   >>>>


Biztos páran közületek elgondolkodott már, miért használom a Khadija nevet. Ha muszlim vagy, akkor nem különösebben csodálkozol rá, ismered a név eredetét, vannak más testvéreid is akik viselik és igazából ennyi, nem gondolod tovább a témát. 

Nem-muszlimként, azaz kívülállóként viszont az futhat át az agyadon, hogy a születési nevem "eldobásával" eldobtam bizonyára az eddigi életemet és teljesen "behódoltam" az iszlámnak, kitéptem a gyökereimet, elárultam a hazámat, elnyomásra és egy másodlagos asszonyszerepnek szentelem hátralevő életemet ésatöbbi. 

Az a helyzet, a fenti marhaságból az új élet kezdése új névvel rész bizonyos szemszögből igaz. 


2017. január 13., péntek

Interjúm Lénárd Annával - Meet Anna


Click on this sentence for the original English article (aboutislam.net).


Sziasztok!

Alkalmam nyílt interjút készítenem decemberben Lénárd Annával, akinek a neve sokat emlegetetté vált népszerű sétavállalkozása (BUPAP) kapcsán. Ám az utóbbi években a médiában való szerepléseinek a száma igencsak megugrott egy témának köszönhetően, melynek megismerésére egyre nagyobb az igény. Ez nem más, mint maga az iszlám.

(A cikk eredeti forrásáért kattints a felső angol mondatra.)


Kicsoda Lénárd Anna?

Lénárd Anna egy Budapesten élő képzőművész, ki hosszú évek óta idegenvezetőként tevékenykedik, valamint a Budapest Walkshop (BUPAP) megalapítója. Két évvel ezelőtt vette fel az iszlám vallást. Beszélgettünk az új túraprojektjéről aminek a célja a helyiekhez közelebb hozni az iszlámot.


2017. január 10., kedd

My days at Lombok Island - Vakációm Lombok szigetén






It happened last May that I travelled to the island of Lombok with my hubby and our family. I have plenty of things to tell about my staying at Lombok, but instead of the long travelogue I narrow the row with the photos of the most amazing places I've ever been in my life so far.


Tavaly májusban utaztunk el a férjemmel és a családjával Lombokra. Rengeteg mesélnivalóm van az ottlétemről, de a hosszú élménybeszámoló helyett az üdülésünk során készült fotókkal rövidíteném a sort.

2016. december 29., csütörtök

How do I plan 2017 - Legyünk produktívak jövőre is


Olvass magyarul lejjebb 

Here comes my year summary in a nutshell since in a few days we enter 2017

While glancing back at this year a bit admiring myself how did I manage to go through it. Not because it was so bad, actually the opposite of it, but still was very eventful and lot of times hard. 
2015 also included important parts, had got the base to move forward in my life like living in Budapest, started to work at the neurology ward as a nurse, then became sick, changing hospitals and working at internal medicine-rehabilition, reverting to Islam, inner jihads, quiting my job again and close the row with traveling to Indonesia. However 2016 was the life-changing year definitely: I got married finally, discovered new places, foods, culture, habits and had a baby. 




So how will be my next year?

Of course, I don't know the answer for that, broadly the only thing I can tell is traveling back to Jakarta with my daughter for a year if nothing else happens and my circumstances fits in sha Allah. But I do know I'll organize my days smarter way. 

No, it's not a superficial New Year oath since I don't believe its effectiveness, if I intend to do something then I do right in the time there. And already practicing my schedule faithfully, so 2017 means more a reinforcement for me. Surely will come more exploration, but don't think about anything special, my plans are super simple, my goal is increasing my productivity in daily life. The activites that I start to do more intensively: 


1. Reading more of Quran

Astaghfirullah I don't study so much about Islam in the last few months unlike when I was a "brand new" muslim and because of this recently I can feel I'm losing from my religious knowledge. Plenty of times I had an excuse for delaying reading Quran and loved repeating to myself the two "magic word": "I try..." but I didn't try at all actually. I never will fulfill my thirst for knowledge, and it's not like I don't have enough motivation, it's just simply lazyness and now it was the time to kick myself in the ass to remember why am I a Muslim. 








2. Finishing my courses

I never made a secret of the fact: I am ambitious. Love to study, because knowledge is power and this is the only power in this material world what they can't steal from you but benefits you well at the Hereafter too. I enrolled in more online courses of an islamic school this summer and also started an online marketing course for mommies, but my dynamism became slow after giving birth. From last week I spare time to adjust to my passions again and decided to re-read my previous moduls, even if it means lesser sleep. 


3. Concentrate more on my project

With my husband we founded a family brand called "Beautiful Indonesia' which includes collecting handmade jewelry, clothes and other accessories from across the islands of Indonesia and to introduce these lovely products of tribes, hidden villages, popular handicraft towns, also friends who can prevail locally only. The main target audience is Hungary, but the products can be viewed by anyone. (For my Facebook workshop click here)








4. To cook more

I guess this doesn't need any comment 😄 It's not that I don't like to or cannot cook. But the only space where I lack of self-confidence is the kitchen. Until recently the feedbacks was positive about my foods being eatable, nevertheless it's time to improve.

5. Being good mommy

Last, but not least. I didn't write "perfect mommy" coz maybe that's a bit impossible mission, but making effort to become a good one will be fine I guess. Ok that I occupy myself but not a problem for me to throw away easily 5-6 workyear for my kid to grow up with her mother. I train myself, not my career. Life is so fast and always must to learn something new to keep up with the time, nevermind now or later. Anyway, I don't dream about profession career right now, if my kids will be bigger then I can think about this. Right now my place is where my family.

And to give myself more reinforcement, beside writing here I've set an ideal timetable of daily activites just simply and roughly via Excel.






It's not too much but beside a baby easy to neglect something that I started earlier 😄 And I ALWAYS finish what I start so I can't avoid skipping projects if I see it on a board what are those things I ensured myself that day. 

I framed my days gathering all the hobbies and works I do while being home because I'm liable also doing more things at the same time and the result that there is no result, just "like-i-do-something" stuff. Sparing time for self-development is very important and if you set up your schedule tasks well you earn invaluable minutes to produce and putting your good ideas into reality. I'm working well only with a builded system ☺️




Zawaj.com



There's studying also in my future plans, in the next year in sha Allah I can start a university education or at least a higher diploma course. It's also depends on my baby girl, since she is at the first place every other thing is more unsure than before. But ofc, I don't mind. I'm sure every mommy has a "me-time", what they do is about only themselves, not about pampering the husband, not about doing the housework and caring for the children. Self-training and blogging are something like that for me. Can you relate to me?




Wishing you all the best for 2017, have a rich year of knowledge and succesful self-realization. 



Oh and:


Muslimah power!  

Read the first post of my "Hijabi Success-project" HERE




Sziasztok ☺️

Összeállítottam az éves összefoglalómat néhány rövid mondatba, mivel pár napon belül elérkezik az újév első napja.

Az alatt az idő alatt amíg visszatekintettem az idei év történéseire, elcsodálkoztam, olykor hogyan is bírtam végigvinni. Nem azért, mert olyan rossz volt, pont az ellenkezője. De sokszor volt nehéz és néha túl gyorsan történtek egymás után a nagy események. 2015 fontos elemeket tartalmazott és előrébb vitt 2016-ban: ekkor költöztem Budára, állást kaptam egy jóhírű klinika neurológiai fekvőosztályán, aztán lebetegedtem, kórházat váltottam és belgyógyászati rehabilitáción kezdtem el dolgozni. Felvettem az Iszlámot, együtt kellett élnem egy komoly lelki dzsiháddal (jelentése küzdelem, erőfeszítés, ez lehet belső és külső, szemmel látható dzsihádra jó példa az adakozás), megint felmondtam de a folyamatos ingázást zárva messzebbre utaztam és Indonéziában elkezdődött egy jobb időszak. És igazán ez az év volt sorsfordító: megházasodtam, új életvitelem lett, új ételeket ettem és lett egy babám.


Amit tervezek következő évre

Nagyvonalakban, tavasszal visszautazok a kislányommal ezúttal bő egy évre in sha Allah, ha a körülmények is rendben lesznek. A másik tervem sokkal apróbb, de annál fontosabb, még pedig okosa(bba)n beosztani a hétköznapjaimat. Nem mondanám ezt újévi fogadalomnak, sosem volt szokásom megfogadni valamit a jövőre nézve mert ha valamit akartam azt most azonnal el is kezdtem, mint ahogy már most is elkezdtem kivitelezni jelenlegi szándékaimat. Több időt szánok és fogok még szánni ezekre:


I. Korán-olvasás

Ezelőtt az elmúlt néhány hónapban sajnos nem sok időt töltöttem vele astaghfirullah, nem úgy mint mikor vadiúj muszlim voltam. Sokszor volt kifogásom az olvasás halasztgatására, úgyhogy megért már az alkalom arra, hogy fenékbe billentsem magam és emlékeztessem magam miért is vagyok muszlim.


II. Elvégezni a tanfolyamaimat

Sosem próbáltam titkolni, hogy ambiciózus vagyok. Nagyon szeretek tanulni, mert a tudás hatalom és ez az egyedüli hatalom amit senki és semmi nem vehet el tőled és a halál utáni életben is szolgálni fog téged. Több kurzust is felvettem a napirendembe, egy felsőszintűt kezdtem el egy online iszlám tanításokkal foglalkozó iskolánál még nyáron, valamint online marketinget kezdtem el tanulni Gazdagmami Tanfolyam 5.0 név alatt (csak ajánlani tudom!!!) A szülés után azonban a lendületem alább hagyott, így mikor múlt héten belemerültem újult elhatározással a tanulnivalómba rájöttem hogy a korábbi anyagokból sem fog ártani ismételni - még ha ez kevesebb alvással is jár. 



III. Jobban fókuszálni a projektjeimre

A férjemmel még évekkel ezelőtt megalapítottuk a  Beautiful Indonesia-t melynek lényege, hogy ékszereket és egyéb viselhető darabokat gyűjtünk össze és mutatunk be Indonézia számos szigeteiről és azok különböző etnikumokhoz tartozó lakóitól, kik például vagy egy elrejtett faluban, egy nomád törzsben vagy egy népszerű kézműves kisvárosban (Jogjakarta pl.) élnek és csak helyileg tudnak érvényesülni - néhol helyen azt is csekélyen. Az ők alázatos munkával készített, de annál lélegzetelállítóbb portékáik találhatók meg csoportomban.







A logónk


IV. Többet főzni

Szerintem ezt különösebben nem kell kommentálni 😂 
Nem arról van szó hogy nem szeretek, de valamiért az egyetlen terület ahol sutának érzem magam az a konyha. Eddig pozitív visszajelzéseket kaptam a főztöm ehetőségéről, mindazonáltal ideje fejlődni.


V. Jó anyának lenni

Végül, de nem utolsósorban. Direkt nem írtam "tökéletes anyát" mert talán az egy kicsit lehetetlen küldetés, de igyekezni jóvá válni menni fog szerintem ☺️ Egyébként oké, hogy elfoglalom magam, de ez nem jelenti azt, hogy probléma lenne 5-6 évet otthon maradni a gyerekeimmel, a tanulás a személyes fejlődésemet szolgálja, nem a karrieremet. Amúgy sem érdekel most a hivatásbeli karrierem, talán tíz év múlva foglalkozni fogok vele, de jelenleg ott a helyem ahol a kisbabám van.



Férjemmel és lányunkkal, Emmával 👨‍👩‍👧


És hogy nagyobb megerősítést adjak magamnak, nem csak ide írom le mivel szeretnék többet foglalatoskodni de csináltam egy táblázatot számomra ideális tevékenység-beosztással. Tudom, ez nem sok, de egy baba mellett már könnyen elhanyagolom mindezt, így a táblámat látva nem fogom tudni átugorni a dolgokat, én rendszerrel az életemben működök jól ☺️

Komolyabb továbbtanulási tervek is szerepelnek jövőben, in sha Allah egy diplomás szakot eltudok kezdeni. A lányomtól függ minden, minden ami előtte bizonytalan volt, most még bizonytalanabb, de ő a legbiztosabb az életemben. Természetesen mint minden anyának, nekem is ki kellett alakítani egy "én-időt", amikor ha csinálok valamit az nem azért történik hogy kényeztessem a férjemet, rendben tartsam a környezetemet vagy a gyereket gondozzam. Az önképzés és a blogolás is ilyesmi nálam. ☺️




Kedves Olvasó!
Kívánok számodra sikerekben, tudásban és önmegvalósításban gazdag, valamint nem utolsó sorban boldog 2017-es esztendőt! 
Köszönöm követésed! 🍻 



2016. december 13., kedd

Hijab story by Khadija: miért kötelező a kendő? IV.




Halihó, salam  No English in this post elsősorban. Ez az első alkalom, hogy androidról blogolok, s ahogy látom a mobilos verziónak nincs annyi szövegszerkesztési opciója minthogyha gépről írnék, ìgy most a formázgatások kimaradnak ha megbocsátotok (tudom, senkit nem érdekel). Babuci alszik végre, szegény nagyon megszenvedi a fogzást... 裸 Holnap viszem orvoshoz, a füléhez is gyakran odakap, egy fohászt kérlek mondj el érte kedves olvasó... Akartam most beszúrni róla egy képet, de úgy néz ki az sem megy egyről a kettőre itt. Mindegy, majd legközelebb.

Az ok egyébként, amiért mobilt ragadtam késő este blogkísérletre, egyikőtök volt. Egy kérdést kaptam, ami fontos de egyben hibás is már önmagában:  miért kötelező a kendő?
Szeretném ha tudnàtok, a kendő nem kötelező egy muszlim nő számára. De a takarás igen. Szóval ha télen kendő helyett sapkát és sálat veszek fel, akkor nem követek el égbekiáltó bűnt.
Komolyra fordítva a szót, mint mondottam korábban, az Iszlám gyakorlása a Korán tanainak követésével jár, s ott határozottan írva vagyon a vállak, kebel, nyak és hajkorona elfedése. Ami összezavaró, hogy a "khimar" arab szó van említve a felszólításban, amely egy bebújós kendőt jelent és átéri a mellet is. Régen ezt hordták az asszonyok, de a mai napig is viselik sok helyen, nekem is van. Íródhatott volna sál fülvédős sapkával vagy kapucnis pulcsi, de nem az a viselet volt elterjedve.
És itt jön az, hogy sok muszlim lány és asszony ennél a résznél leragad és vitázik azon "kinek jobb a hidzsábja". Megsúgom, pont a hajfedés a legutolsó szempont ilyenkor. Nem mondhatok olyat, hogy tökéletes hidzsáb, mert Allahu alem (Isten tudja legjobban,) de azok az erőfeszítések közelítenének hozzá, mikor a téma inkább azon menne, miből és hogyan merítsünk erőt olyan rossz szokások elhagyására mint a pletyka vagy az ítélkezés, illetve támogassuk egymást ezen rossz szokások elhagyására.
A hidzsábnak része a takarás, de finom, művelt magatartás és jóindulat nélkül jelentőség nélküli ruhadarabok ezek csupán. A vallás öt pillére közé sem tartozik, így automatikus bűnt nem követ el senki aki nem kendőzik.
Nem akarok senkit se félrevezetni viszont, a muszlimáknak fontos a takarás, a szemérmesség. Ez éppenséggel egyben egy privilégium, amivel joggal élhet egy muszlim nő és nagy szeretettel teszik is akik élnek vele. Az előző "Hijab story by Khadija" két magyar nyelvű bejegyzésében írtam erről bővebben, most csak ismételném magam (oldalt az archívumban csemegézhetsz, illetve a blogcímre kattintva ha mobilról vagy.) A kötelezettség tehát nem a kendőre vonatkozik, hanem egy számunkra példaértékű minta elsajátításâra. Ez a hidzsáb. Aztán jöhetnek a külsőségbeli részletek. Én hordom a kendőt szeretettel, de biztosan tudom hogy belül van még mit csiszolnom, így minden alkalommal mikor felveszem akkor felöltök egyfajta tudatosságot is és mindig arra gondolok miként kéne javítanom egyes jellemvonásaimon.

Hát ennyi volna ha engem kérdeztek ☺ közben csak elkezdtem szenvedni a képfeltöltéssel, de folyton lefagyok. Ennyit az illusztráciòròl.
Ha egyetértesz az értelmezéseimmel jelezd, ha nem, azt is. Most megyek odabùjni kicsi Emmámhoz. ❤
Assalamualaikum wa rahmatullah
U.i: utoljára használtam ezt a telefonos alkalmazást


2016. november 21., hétfő

Ez nekem már sok(k) - "CINTAILAH PRODUK PRODUK INDONESIA" I.


    English below 👇🏼


Bevallom napról napra egyre jobban hiányzik Indonézia meg az ottani családom és barátaim. Persze jó itthon is lenni, de az atmoszféra ami körbeleng arra pótolhatatlan és még a néha elég párás trópusi klímáért is tud kárpótolni. Az utcán ha mosolyogsz visszamosolyognak rád, szívélyesen köszöntenek ha belépsz egy középületbe és az ügyintézés is jóval egyszerűbb, humánusabb. Na és az a sok természeti kincs,..

Bár én az időm nagyobb részét a fővárosban töltöttem, s tartom is a fent leírtakat, de aki járt már ott, tudja, mi az az egy biztosan, amit nem hiányolok...









...MACET!!

Az az a katasztrofális forgalmi dugójuk  😃 Íme most pár saját fotó a jakartai jelenségről, bár kocsiból ülve nem annyira hatásos a kilátás, mégis szerintem el lehet képzelni azt a felbecsülhetetlen érzést, milyen mikor csigatempóban araszolunk egy fontos találkozóra.





Ja, megemlíteném hogy itt egy piros lámpánál álltunk meg. 

Ne töltsd az időd a lámpa keresgélésével. 🙂

Amúgy lett volna lehetőség bőven és idő (ó, de még mennyi) több macetes fotókészítésre, de megvallom őszintén rohadtul nem volt kedvem megörökíteni a dolgot, annyira nem tetszett amit láttam.  Jakarta világelsőként tündöklik a kaotikus forgalmi közlekedésével és az még hagyján, a tömérdek kipufogó mellett szinte lehetetlen sétát tenni a városban, legalábbis számomra és szerintem mindenki másnak is, aki tiszta levegőhöz van hozzászokva. Ez bizony sajna egy nagy mínusz. 

Habár ha többen ülünk a kocsiban jól ellehet sztorizgatni, viccelődni miközben megállunk egy-egy dugó közepén, de ez is persze csak akkor van érvényben ha nem rohansz sehová. Itt az emberek mondjuk soha nem rohannak sehová, két-három órás késés simán belefér mindenhonnan, ez alól kivétel a munkahely. Legkorábban fél nyolc körül kezdenek az emberek dolgozni ha nem később, de sokuknak ahhoz hogy be tudjanak érni a munkába időben, akár hajnali négykor már el kell indulniuk. Ismétlem nem a távolság, hanem a reggeli dugó miatt. 
Viszont több millióra rúg a bejárósok száma is, így el sem akarom képzelni hogy ők hány óra alatt oldják meg a beérést, nem beszélve arról, hogy rátesznek egy jó nagy lapáttal erre a dzsumbujra. 


Egy csordányi autó és egy falunyi motoros: csak egy átlagos nap

A másik bemutatandó keserédes dolog, ami szintén jakartai jelenség, az a PLÁZÁZÁS.





Először is, azért keserédes, mert nem vagyok shoppingolós fajta. A több órán keresztüli bolyongástól könnyen nyűgös leszek, inkább a szabadban vagy egy meghittebb helyen szeretem tölteni az időmet - erre mit ad Isten, plázákkal meg betontömkeleggel vagyok körülvéve. Általában levadászom azt amit kell, szét nézek még gyors felmérve a közvetlen környezetemet, aztán az elejtett zsákmánnyal húzom a csíkot egyenesen haza. Viszont ami jó hír, hogy itt annyi pláza van és ezáltal annyiféle szép és jó dolog elérhető, ami otthon nem, hogy könnyebben megfeledkezek az időről és szívesebben vásárolgatok tovább. Na meg a káprázatos dizájn teljesen ámulatba ejt!





Másodszor, arrafelé nem csak szokás járni a plázába rendszeresen, hanem ennek megvan a maga komoly kultúrája. Közel 200 pláza közül lehet válogatni, és még mindig folyamatosan épülnek az újak. A családi programok főleg ide szerveződnek, mivel minden egyben van: üzletek, játszótér, éttermek (önkiszolgáló-főző, fedett piknikező, stb), mozi, kalandpark, gyerekmegőrző, bár, internetkávézó, szabászat, játéktermek, butikok, mini vadaspark, szalonok, fagyizó, mushola (imahelység) és még lehet sorolni. Hogy minek ennyi pláza, azt még mindig nem sikerült megfejtenem - főleg hogy a lakosság nagy része nem a plázában szerzi meg a szükséges dolgokat - de legalább a gyerekeknek van játszótere.... odabenn.

 Az elején párszor meglettem szólva, mikor egy-egy napon nagycsaládostul elmentünk szórakozni, mivel illik csinosan, jól kinézni, azaz "villogni" és én csak sima farmert hordtam bő tunikával általában vagy egy egyszínű, megnyúlt abayát. Sőt, nem kevesen vannak, akik a plázát összekeverik a divatkifutókkal, így mikor az első alkalmak egyikén kis ártatlanul betértem a férjem oldalán utcai viseletben, némelyik nő a két kiló sminkje és kék kontaktlencséje mögül úgy nézett rám, mint a véres rongyra. Megtanultam tehát, hogy elkerüljek újabb ilyen kellemetlen szituációt, nyugodtan hercegnősködhetek és bátran felvehetem a különleges alkalmakra tartogatott darabjaimat. Csak pozitívan, ugye? 😃





De egyébként, baromi jó móka tud lenni, ha trendi cuccot akarsz, ha rendkívüli használati tárgyat, ha finom csemegét - a kínálat bő. A hat-nyolcórás shoppinghoz viszont még mindig gyenge vagyok, ami a helyi lányoknál az átlagos idő.











Megjegyzés: a plázában nyugodtan lehet lealkudni az árból sőt szokás. Ritkán van az, hogy legalább egy minimális árengedmény nélkül távoznál egy ruhaszalonból. Illetve, ha ugyanabból a holmiból  többet vásárolsz (pl. hidzsáb), akkor az automatikus árengedményt von maga után darabonként.


A harmadik  plusz és egyben utolsó, röviden megemlítendő dolog: a CSILI.

Én nem igazán láttam eddig indonéz embert, aki bármit megevett volna csili nélkül, kivéve az édességet - bár egyszer mikor vettem magamnak fánkot a tasak alján találtam egy kis csomag csiliszószt, szóval ebben sem vagyok biztos.

Másik neve a sambal vagy sambel, de ha pontosak akarunk lenni, a sambal egy szósz és nem színtiszta csiliből, hanem egyéb más hozzávalókból is készül, mint fokhagyma, halszármazék, gyömbér, garnélapüré, stb.  

A csilipaprika egyéb nevei még: cabe (csábe), lombok 









A csilivel kis mennyiségben nincs semmi bajom, de a sambalt nem szeretem - viszont nagyon egészséges mixtúra, így mindenképp ajánlom kipróbálni ha arra jársz. Azt vettem észre pont, hogy az ottani csilifűszert szinte vadásszák a nyugatiak és megnyalják mind a tíz ujjukat egy sambalos menü után - míg én a megszokott ízek után loholtam, így örültem, ha találtam egy 5 szeletes vákumcsomagolt felvágottat 30 000 rúpia alatt (600 ft kb). Ez kifejezetten "bule-cucc", indonéz nem igazán eszik ilyesmit, viszont jót keresnek rajtunk, éhező fehéreken.

Ám amivel kilehet kergetni a világból a csilivel kapcsolatban, az az, hogy nem csak az étkezőasztalon van ott állandóan, de majdhogynem minden fogyasztandó termékben. Ha csipszet akartam enni (vagy csilis, vagy szusis, vagy sós verzió van általában terítéken a minimarketben, tippelj melyiket választottam), ha croissantot, vagy ha épp pl. instant krumplipürét lett volna kedvem kipróbálni, a csilis ízesítés mindenütt megtalált. 

Sosem fogom megérteni. SOSEM. Hogy lehet élvezetes a hőségben így enni??? ☹️

De mégis, mindezek ellenére, ahogy írom e sorokat, annál jobban gyötör a "honvágy". Az apró kellemetlenségek csak dobnak az élményen és ennél nagyobb problémáid ott tényleg nem léteznek. Sőt, megmutatom miért, az egyik következő posztban már nem leszek ilyen igazságtalan bíra és gyönyörű tájképekkel jövök 😊 

Addig is salamualaikum!


Sambal szósz tempén csücsülve (és egy szakállas "bácsi" 😄)

Ha tetszett a bejegyzés, nyugodt szívvel ajánlom megosztásra, illetve ne felejts el a blogra feliratkozni! 👉


Köszönöm 🙏




Salam, hi friends 😊 

I start missing Indonesia lately so I got inspired to make a series of typical indo stuffs I experiented during my staying. 

What do I miss exactly? The whole irreplaceable atmosphere, which compensates the muggy tropical air. If you smile on the street at someone then it turns back to you, if you enter in a building they greets you warmly at the door and the administrative things get done more easily, humanely. And don't mention the lot of treasure of nature...

Tho I spent most of my time in the capital, Jakarta and it's not my intention to change my rows above, but there are features about I have mixed feelings...


I. Traffic jam




Well, yeah, I guess I can tell surely I don't miss this one thing definitely. You can imagine how does it feel when it takes you hours to get from "A" to "B" because of this mess. 

Actually I'd had time for taking lot of photos of macet (in indonesian), but to be honest the lousy sight of this phenomenon didn't make me feel like to. Also hard to take a light walk because of the plenty exhaust, even I'd say impossible for me and for everyone who is used to breath fresh air. 

Though if more of us sitting in the car it can't be so bad, we can tell funny stories and jokes in the middle of the traffic jam, but in a rush not a pleasant thing surely. Not like people in a rush there, if you are 2-3 hour late still okay, exception are workplaces. If I'm not mistaken, people starts the earlest time around at 7:30 if not later, but lot of them must to be off at 4-5am to get there in time. Again, not because of the distance, but the morning traffic.

But also there are millions who have job in Jakarta but not living there just in the nearby towns, creating a total chaos on the road, especially in lunch time and late afternoon.


II. Malls






Something, about I really have mixed feelings. From one side: I'm not a shopping girl. Spending hours in a mall or a clothes shop makes me cranky easily, I more like to be outside or in a smaller, cozy place - and look what around me, malls and concretes and crowded stuffs! Usually I hunt down immediately what I need to buy, check my direct surroundings quickly, then go back home with my hunted prey. But from another side, the more mall the more products, and the more able to choose among. Seeing the amazing design and decoration inside makes you forget the time and gives proper mood for spending your money.



It's not only a habit to visit malls regularly, but a serious "mall-culture" exists there. Almost 200 malls are in Jakarta and new ones are still constaintly built. Family programs being organized mostly inside there, mainly that everything in one place: shops, playgrounds, restaurants, cinema, adventurelands, amusement parks, babysitting section, tailoring, bar, internet café, garming-rooms, boutiques, salons, mini zoo, ice cream shops, musholas and the list still long. For what the heck the bunch of mall, I still haven't figured out - especially that the bigger part of the population buys the necessary things not there - but at least the kids has playgrounds...inside.


At the first couple of times I had to learn how to dress when we went to visit one of the big mall with the family, becoz it's appropriated to look very pretty and cool and I usually wore a big loose tunic and a simple jeans or a strung-out abaya. Even lot of girl and guy thinks malls are equal with fashion shows, so when I went in wearing simple street clothes at the beginning, some woman was looking at me from behind their 2 kilogram make up and blue-coloured eye contactlens like they were seeing a piece of bloody meat. So now I know, to avoid a situation like that again, I can wear bravely those of my clothes which kept for rarer events. Just be positive! 😄







But anyway, it is really fun, if you wanna buy clothes or food or household goods, the supply is plenty. But for the 6 hour shopping I'm still too weak which is the average shopping time at local girls.

A last note: it's ok to bargain like at the markets, actually a habit to do. Very rare that you really want buy something with discounts and they would let you go without at least a very minimal reduction. Also, usually if you buy more pieces of same kinda things, you get the discount automatically.


III. Chili


I haven't seen Indonesian really who would eat without chili, except sweets - tho once I bought a donut and I found a pack of chili at the bottom of the plastic bag so I'm not totally sure about that.






They call it sambal/sambel too, but more precisely sambal is a sauce which is not 100% chili, you find in it garlic, fish, ginger, shrimp puree, etc.

Chilipaprika's other name: cabe, lombok







I don't have much problem with less chili, but I don't like sambal - though very healthy mixture so kindly offer you to try, our taste can't be the same. I've noticed that Westerns are hunting the good chili in Indonesia and lick all the ten fingers after a meal with sambal - while I was chasing the ordinary flavours, so I was already happy if I could buy a 5 pieces-vacuum packed  ham below Rp. 30,000 (around 2$). It's a "bule-stuff", Indonesians not really eat it, but starving white people paying for it like me.


But what I almost hated about chili is that they are not just on the kitchen table, but almost in every eatable product. If I wanted to eat chips, croissant or felt like to try an instant potato puree - chili flavour found me everywhere.

I never will understand it. EVER. Why is it enjoyable to eat hot in the hot???

But doesn't matter, I miss this country badly, much more now as writing about its things. The little unpleasantness just increasing the feeling of experience and you don't have any bigger problem than this. I'll show you what about I'm talking, in one of the next post gonna bring you beautiful pictures and won't be a so unfair judge like now 😊

Salamualaikum wa rahmatullahi wa barakatuh!



P.S: 




Closing the post with my favourite TV commercial, which was so annoying all over the time from the keep repeat that at last hate turned love 😆 (the title is from there too) 

Indonesians will know.




If you liked this post don't forget to share & subscribe me 👉


Thank you! 🙏